Éld úgy az életed mintha az lenne az utolsó napod!
MARGARETT
Mit meg nem tennék, ha egy percet veled tölthetnék,
Ha reggelente melletted, karjaidban ébrednék.
Minden sokkal jobb lenne
Ha a napom veled telne.
Minden percben rád gondolok,
S azon gondolkozok, hogyan lehetnék veled boldog.
De erre sajnos választ nem lelek,
Ezért inkább tovább szenvedek.
Talán akkor jön a boldogság, amikor a legkevésbé sem várod
S talán attól kapod, akitől nem is várod.
Pont te jutottál az eszébe a sok csinos lány közül,
Pont veled szeretné újra kezdeni a volt barátnői közül.
Te vagy az a szerencsés, akivel lenni akar,
Te vagy az, akivel tényleg lenni akar!
Csak egyetlen esélyt kértem én,
De nem kaptam meg, ezért szenvedek én.
Álmaimban mindig rólad álmodok.
S akkor vagyok igazán boldog.
Fekszem az ágyamon, s egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
Ez a könnycsepp érted hullik, s fájó szívem tőled búcsúzik.
Azt mondom: "ég veled", s közben a szívem darabokra szakad.
Elfelejteni ebben az életben sohasem foglak.
Nem feledem ölelésed, érintésed, csókod.
A szívemben TE örökké élni fogsz!!!
Se több, se kevesebb...
őrült, esőben mezitláb-táncolós,
felhők felett repülős,
mindent és mindenkit szeretős.
Szeretni bátor lélek vagyok...
Nem bírálok és nem ítélkezem,
elfogadlak olyannak amilyen vagy,
mert Te - Te vagy.
Örömet lelek minden szépben,
elolvadok a zenében,
hol izzó lávaként,
hol hunyorgó parázsként.
Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek,
csodálok mindent, ami élt vagy él.
Téged is...
Mert mersz ember lenni,
vagy azért, mert nem.
Engem kevesen értenek.
De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni.
Szeretném elmondani azt, hogy nagyon hiányzol nekem, Elmondani azt, mit nem mondtak el. Szemerkél az eső, s te itt ülsz mellettem, Én mondom szeretlek, s te nem hiszed el. Én nem találok utat, mi feléd vezessen el, S nem találok hitet, hogy hinni kell. Úgy ahogy az esti csendet a szél sem fújja el, S a legszebb álmom ezentúl is te leszel. Hogy sírjon a szél felettünk, s könnyezzen a tél, S együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Kis szünetet tartok most az én szívemben, Nem sírok, nem nevetek, én mindent elhiszek. Szürke homokszemek néznek mélyen a lelkemből, Fájdalmat találok, s könnyeket keresek. Oly gyorsan múlik az idő, amikor itt vagy velem, És szomorú a tél, de boldog a szívem. Egy valóságos álom lettél, az életem, Mert te vagy a boldogság szívemben, lelkemben. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, És együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, És együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
*