Ne akarj élni érzelmeid nélkül, Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül. Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet, De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet. Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak, Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak. Ne építsél várat, ne vonulj toronyba, Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba. Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog, Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog. Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle, Emeld fel fejedet s tekintsél előre. Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene, Ez amiből mindenkinek nagyon sok kellene. Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre, S tedd a bánatot mindörökre hidegre. A szemeddel látsz, a szíveddel érzel, Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel. Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni, Mert olyat, mint ő már keveset találni.

Mondd csak , boldog vagy ? Úgy igazán ? Csókot kapni. Megölelni. Kétségbe esni. Libikókán egyensúlyozni. Pocsolyában ugrálni. Félelemtől remegni. Vörös rúzzsal foltot hagyni. Ismeretlenre kacsintani. Váratlan helyzetekbe keveredni. Mondd csak, láttad már a világot ? Úgy igazán ? Egy pillanatra megállni. A kék ég felé nevetni. Valamire szívből vágyni. Mennydörgésben összerezzenni. Az elfújt gyertya illatát érezni. A reggeli harmatban sétálni. Hideg paplan alá bújni. Nyári napsütésben behunyt szemmel az ég felé fordulni. Mondd csak, mire vágysz? Úgy igazán ! A jövőről álmodni. A fagyos ablaküvegre lehelni. Vízen papírhajót úsztatni. A fűben feküdni. Buborékot fújni. Léggömböt lyukasztani. Libabőrösnek lenni. A megfelelő életben ébredni. EGY PILLANATRA MEGÁLLNI ÉS LÁTNI.

"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel...
Mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik
A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."

(Ron Cristian)

Ne mondj szép szavakat, ne adj álmokat, Ne hints rám csókokat, ne adj szárnyakat, Ne mondd, hogy úgy lesz, ha úgysem lesz igaz, Ne mondd hogy itt leszel, ha tudod, hogy nem maradsz. Ne ölelj hidegen, ne adj több reményt, Ne oszd meg velem tested , Végy el inkább mindent, a hitet, a levegőt, Ne játszd el többé a szerető szeretőt, Ne gyere soha már, percekre minek, Ha itt vagy én akkor is, elveszítelek, Nem kell hogy simogass, nem kell hogy ápolj, Mit ér az ölelés, ha a szív nem lángol, Anélkül minek, nekem nem kell csak a tested, Én többet akarok, az életed, a lelked, Ha jössz, maradj is, vagy maradj tőlem távol, csak egy piciny szelet kell, TE a nagyvilágból, De csak mindenestől, másképpen nem, soha, Bár tudom gyarló vagyok, makacs és ostoba, De nem tehetek róla, csak így képzelem, Ha jössz és mindent adsz, önmagad... nekem.

A bizalom nemcsak egy szó,
mit kimondani is nehéz,
A bizalom egy törékeny kincs,
mi nagyon könnyen odavész!

A bizalom egy hosszú út,
melyen mi is végig megyünk,
S,hogy nehéz lesz-e járni rajta,
attól is függ,hogy mi mit teszünk !!
A bizalom a legnagyobb díj,
mit másoktól kaphatunk,
S bizony e ritka kincsért,
sokszor nagy árat adunk !
A bizalom az egyetlen út,
egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
ha mindennek vége !
A bizalom egy fájdalmas érzés,
mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
ha a másiktól BIZALMAT kapunk !!

Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek."

Soha nem tudjuk mit hoz a holnap,
Úgy kell élni hogy soha ne bánd a múltat.
S ne bántsd azt ki neked irányt mutat,
Fogadd meg tanácsát s kövesd, kutasd.
Hidd el nem akar ő neked rosszat,
Mint egy angyal őrzi az álmodat,
Ha eltévedtél, és erősen akarod,
A helyes irányt, tőle megkaphatod.
Átvezet majd életed rossz napjain,
Biztat majd, hogy ezután jó következik.
Hisz minden reggel felkel a nap,
S minden nappal új esélyt kapsz.
Új esélyt kapsz, hogy boldog lehess,
Új esélyt hogy a múltat eltemesd.

A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára."

A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz; a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz. A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél; a barát az álom, mit éberen kerestél. A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van; a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban. A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát; a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát. A barát egy csillag, mit az éj varázsol; a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol. A barát a láng, mely kitáncol a tűzből; a barát az emlék, mit szívedben őrzöl. A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...

Ha szeretsz valakit tiszta szívből akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél hogy többé már nincs rá szükséged a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét mint életed tavasza. S egyszer ha szembejön veled rád mosolyog és életedről kérdez csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este mikor lefekszel párnádra hajtod fejed elindul a kisfilm peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod történjen bármi...!!!

A NŐ
Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal.
Néha sír,és néha kacag, néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt. Néha kincse a világnak.
Néha átok, néha áldás. Néha egy néma kiáltás,
Néha sátán, néha Isten, néha rájössz párja nincsen!!!..

A magasba emel, mikor megtalál,
Ölében minden szív vadul kalapál.
Eláll a lélegzet, s a térd megremeg,
Szemekben csillogó érzésrengeteg.
Perzselő léte - mézédes érzelem,
Kortalan jötte - igazi rejtelem.
Belemerít a vágyak tengerébe,
Odaadnál érte mindent cserébe.
Uralma alatt az ész alulmarad,
Hevéből sok tüzes pillanat fakad,
Csókjának íze örökre megmarad.
Hullámzó kábulat - féltett érzelem,
Még ha néha fájsz is - jó, hogy vagy nekem!http://youtu.be/WIbJJXIi22w
Az életnek célja: Te vagy, Szerelem!Ha majd leszáll az éjszaka leple és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám mert imádlak, akármilyen távol vagyok!

.Ha tehetném
Szemed fényében nézném magam,
mosolyoddal búmat feledném,
elállna lélegzetem, szavam
karodba bújnék, ha tehetném.
Gondodat elvinném örökre,
mindent, mi rossz, mélyre temetném,
táncolnánk szédülten, pörögve,
mint a forgószél, ha tehetném.
Testem, s lelkem kinyitnám Neked,
a megváltást nálad keresném,
sóhajtva suttognám a neved,
lágyan csókolva, ha tehetném
Nagyon nehéz téged így szeretni
Minden éjszakát végig szenvedni
Rágódni azon hogy Te miért nem szeretsz,
S tudatában lenni, hogy erről nem tehetsz!
De tudom jól, hogy valamit érzel
Valamire gondolsz ha a szemembe nézel

Hiába keresem, sehol sem találom.
Nyugtalan lelkemet marja a gondolat,
Hogy a valóság számomra semmit sem tartogat.
Folyton csak őt látom, más sem vagyok már,
Csak egy eltévedt ember ki a megmentőre vár.
Ha becsukom szemeim, akkor lelem meg,
Ábrándos vágyamra a világom megremeg.
Fekete haja csapzottan vállain,
Egy tekintet, mi mélyre hat, meglátja álmaim.
Füst veszi körbe bár, de még is tisztán látom,
De hiába keresem, sehol sem találom. Szavakon túli a csend,melyben összeér a lelkünk,
időtlenné szépül a tér,ahol összeölelkezünk

.Életed boldog, örömöd festi ragyogóra az eget,
Belsődben nyugalom, harmónia tölti be lelkedet.
Nem adnám semmiért, azt a felhőtlen életet,
Magadba zárnád hát, hogy örökké édesítse életed.
Ragaszkodásod elzárja,mi felfakad mélyen belőled,
A patak is kiszárad ha elzárod útját, melyben létezett
Szép csendben elapad,lelkedet tápláló szent lehelet.
Halvány emlék marad csak mi betöltötte életed.
Elzárt forrással csak a fájdalom szüli a napod,
Vakság takarja szemedet, mit a szenvedés adott.
Új reménnyel kezdhetsz ,ha üres lesz a napod,
Az összes ragaszkodásodat az enyészetnek hagyod.
Eltűnt az elvárás, s minden ragaszkodásod,
Fény ragyog Rád, mi fontos volt hátrahagyod.
A lét áramlása ,ragyogással tölti be a pillanatod,
Szabadon árad szét, s remény tölti be a holnapod!

Az ember sosem szűnik meg álmodni...
Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat,
ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz..."........ ..…,•’``’•,•’``’•,
...........…...…’•,`’•,*,•’`, •’
..............……....`’•,,•’`
…...…,•’``’•,•’ ``’•, Néha,amikor csak a magány vár ,
…...…’•,`’•,*,•’`,•’ S úgy érzed melletted senki sem áll,
...……....`’•,,•’` Akkor tévedsz a legnagyobbat,
, •’``’•,•’``’•, Mert van ki kezed fogja.
’•,`’•,*,•’`,•’ Van, ki úr a bajban,
.....`’•,,•’ S van kinek szenderülsz karjaiban.
,• ’``’•,•’``’•,. Van ki letörli könnyes szemed,
’•,`’•,*,•’`,•’ S van ki fogja kezed.
.....`’•,,•’.... .. Van ki rád néz és reményt sugall,
,•’``’•,•’``’•,. S van ki érted halni akar.
’•,`’•,*,•’`,•’ Van ki véd, s van ki óv,
.....`’•,, •......’ S a sötétségben kezet nyújt.
…...…,•’``’•,•’``’•, Ő az ki mindig melletted áll,
…...…’•,`’•,*,•’` ,•’ Ő az ki rád

Amióta létezik a szerelem, mint érzés, azóta mindig vannak akik szavakba öntik érzéseiket. A szerelem egy csodálatos ajándék az emberek számára. Igaz, hogy néha fáj, néha szenvedünk, de mégis mindenki vágyik rá, még akkor is ha tudjuk a vele járó fájdalmakat is el kell viselnünk. De a szerelemnél nincs csodálatosabb érzés, főleg ha viszonozzák . Oly nehéz szeretni, oly nehéz azt tenni amit kell. De én a szívem után megyek, a szívem diktál, szeretni kell.. Én szeretek, ha a szívem után megyek örökre szerelmes leszek!..Az összetört szívet a legnehezebb újra szerelembe ringatni, de nem lehetetlen. Még ha most végtelen időnek is tűnik, akkor is eljön a nap, amikor egy csapásra megváltozik minden

Olyan édes vagy,mint a méz,mert megédesíted napjaimat.
Szelíd vagy,mint egy tündér,mert megszelídítesz engemet Lágy vagy,mint a selyem,mert meglágyítod szívemet.
Olyan vagy,mint egy álom,melyből felébredni félek.
Köszönöm hát neked,hogy vagy nekem,
S mi eddig álomnak tűnt,mind valóra válhatott VELED!
emlékezés érintésed lüktet még bőrömön velem voltál és ezt köszönöm az emlékezés vállam átöleli könnyes pillanat de mégis örömteli baldachint feszít fölém az álom ilyenkor érzem tested,de reggel nem találom Millió érzés,mely fogságában tart.Millió emlék,millió arc,s millió név.
De csak egy érzés,mely felülmúl mindent.Csak pár emlék,mely többet mond ezer szónál.
Csak egy arc,melyet látok ha behunyom szemem.S csak egy név,melyre emlékezni fogok örökre.
Az érzés a SZERELEM,mi kitölti szívemet.Az emlék a vele töltött perceket jelenti.
Az arc az övé,mely oly kedves nekem.S a név,egyetlenem,melyet szívembe véstem ÖRÖK IDŐKRE

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

Te jelented a levegőt, arcom előtt lágyan lebegőt!
Szemeid ha nevetnek, minden határt levetnek.
Arcod ha ragyog, legboldogabb vagyok!
Kezem ha kezedhez ér, egybeforrad test és vér,
szíved ha dobban, lüktet enyém százszor jobban.
Testem ha testedhez ér, leggazdagabb vagyok én!
Ezért érdemes élnem. Nem magamért.
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
De nem kér érte árat

 Elég neked csak eHazudtaHazudtam a szerelmet sose magyarázták el olyan mint a csoki, azt hittem nem habzsolni, érezni kell.. Meddig bírod,

nnyi?
Elég neked, hogy olykor megállok megpihenni?
Elég neked, hogy néha,elfáradván az útban
azért esek karodba, hogy magamat kifújjam
s utána futni kezdjek más nők,más vágy nyomán
megújuló erővel, erőddel, s - ostobán? Testem könnyű, mintha repülnénk;
Szívünk dobban,testünk egymásé!
Nem érzel mást, csak a vágy hevít!
Ölelj! Szoríts, ahogy erődből telik!
Vágyak;Mily heves táncot lejtenek,
Két szív,s test,mit álmaid hevítenek!
Lágy ölelések,édes csók egybefonva,
Két test, mely szerelemből eggyé olvad.
Ne bánd sohasem, mit már megtettél!
Szép emlékkel, a múltadból idézzél.
A színek játszanak' gondolataidban?
Szivárványt állítanak, szép álmaidban!
Nézd, mily gyönyörű!Láttál-e szebbet?
Enged, hogy a fény teljesen tiéd legyen.

gi/Tóth Ágnes/Égő gyertyák
Elmentek Ők hangtalanul,de nem nyomtalanul.Itt hagytak egy űrt szívünkben
s most rájuk gondolunk.S még csonkig égnek a gyertyák,feléled a régi múlt.Csak az halt meg, akit elfelednek.Örökké él,akit igazán szerettek!Mindenszentekre és halottak napjára kívánom a meghitt emlékezést kellemes időjárást.Cuppanós puszijaim és kiollózott verset csatolom. Vágyaim sokkal szebb vágyakat temetnek,
Mert nem a lelked, csak vágyaid öleltek
Nem tehetsz te arról, hogy utamba jöttél
És hogy elfeledtél mielőtt megszerettél.
Nem tehetsz te arról, vágyaid kergettek,
Nem tudtad valaki, lelkével szeretett.

Hallod a csöndet? Elpihent a szél, esteli égen a hold útra kél.
Alszik az utca, fű, fa, lombos ág, lepke, madárka már aludni szállt.
Csak egy magányos fülemüle zeng, csillagos fényben esti dalba kezd. Miért szól az ének?
Altatni akar, aludj el szépen az álom betakar.Csak te vagy aki kell mert a szíved átölel
Vársz reám, minden éjszakán?Csak te vagy aki kell
Mert a szívem nem felejt nekem nem kell már más.
Csak vártam hogy hívj,hogy szólj végre már, Hogy érezzem a szíved dallamát
Most érzem hogy hívsz,hogy vársz végre már
Hogy egyszer majd a szíved rám talál.

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem,mely enged,s elfogad,
sosem fél,nem remél,csak ad.
A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.
A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd,finom,végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.
A lelki béke feltörő tudás,
befogadás,semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.
A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont,mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.
Nem adhatok mást,csak ami vagyok
Nincs semmim csak a lelkem,de azt neked adom
Ha akarod,megtarthatod http://youtu.be/wmlbWQIuLJ

Álmaimban téged látlak,
két karomba mégsem zárlak.
Álmaimban sokszor csókollak,
valóságban azt sem tudom,hogy merre járjak.
Álmodozni jó mert szabadon lehet,
álmaimban bármit megtehetek.
Azt mondják az álmok valósággá válnak,
De az nem lenne jó mert akkor nem lennének vágyak.
Vágyak nélkül az élet unalmassá válna,
mindenki megálmodná azt amire vágyna.
Vágyakozni jó mert él benned a remény,
Egyszer végre tiéd lesz a kedves lény.
Csak a jóra és szépre vágyok,

Az igazi nő magabiztos...Nem fut a férfiak után... Tud érinteni, és tudja értékelni az érintést. A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít...Az igazi nő kinövi azokat a kicsinyes téveszméket, miszerint mindenféle nővel versengeni kell.... Az igazi nő tudja, hogy mikor kell lépnie, milyen irányba, és azt is, hogy mikor kell feltétel nélkül megadni magát. Légy azokkal, akiket szeretsz. Ne várj mesébe illő csodákra, helyette inkább vedd észre azt, ami az orrod előtt van! A boldogság benned van, az igazi csodák pedig körülötted. Élvezd a tavaszt, élvezd a dalokat, a színeket, az ízeket. Talán nem jön el a holnap, éppen ezért kell olyanná tennünk ezt a napot, amilyenné az utolsó napunkat tennénk itt a földön. Az életünk kincs. A legnagyobb! Ne rontsuk el azzal, hogy túl későn ébredünk rá minderre.

Túróczy Zoltán: Tanács Ma még tiéd körülötted minden. Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs, Mert jön egy nap, talán nemsokára, S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi sem. Tollad, virágos párnád másra vár... Mit maga köré épített egy élet, Nem több mint összeomló kártyavár. Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval Testvéredhez, ki szenved, szomorú. Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája, S tán rózsát hajt egy töviskoszorú. Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz, Harmatként hulljon szerető szavad: Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad, És soha többé nem fakad. Ma kezed még erős, a lábad fürge, Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget. Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet. Oh, most segíts, ha teheted. Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan, Mindegy hogy ősz lesz, tél, vagy kora nyár, Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél, Azt nem teszed meg soha többé már. De ma még tiéd körülötted minden. És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs. Hisz jön egy nap, talán nemsokára, S kihull kezedből minden földi kincs. Csak az lesz tiéd, amit odaadtál Csak az, mi minden kincsnél többet ér. A tett, a szó, mit szeretetből adtál, Véled marad, s örökre elkísér.

Szerelemre vágyakozva! " Látod fönn az eget? nincsenek csillagok. Talán még egy van! Vajon kinek ragyog? Emkékszel, kedvesem mikor fönn az égen. Csak nekünk ragyoktak, és én nagyon féltem. Tudod mit féltem?Hogy elvesztelek! Hogy majd sötét felhők boritják az eget. Te nem féltél soha, mostmár megértelek! Mert Te nem szerettél, csak én szerettelek. Azt irtad egyszer, fogod majd kezem. És csillagokat nézük együtt szerelmesen. Én hittem szavadnak, mert nagyon szerettelek! Nem hittem, mással is kémleled az eget. Hogy szabad akarsz lenni,megértettelek. Már látom,hogy felhők borítják az eget. És már tudom!Nem lesznek többé csillagok! De ott még azaz egy,talán Neked ragyog! Nem kérem szívedet szívemért cserébe Szeressen mást is,áldjon Isten érte! Elengedem kezed,de nagyon féltelek! Hogy egyszer valaki megsebzi szívedet Nem kérek hát mást,add nekem cserébe. Amit dédelgetek immáron 1 éve. Hadd fogjam meg kezed egyszer utoljára. Hogyha Isten szólít emlékezzek rája. Aztán elengedlek,de utadat járva, Mindig legyen Veled Isten áldása! szeretettel gondolok rád

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat ... Járd végig a múltamat , érezd a könnyeimet , éld át a fájdalmamat , az örömömet ... Tedd meg a lépéseket , amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön , amelyen én megbotlottam ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább , úgy, ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam , felettem . Akkor mondhatod , hogy ismersz..."

Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt, egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett! 

"Szerintem a legszebb dolog, hogyha látod valaki szemében magadat, látod ahogy megcsillan benne a fény, ahogy felnéz Rád és becsül, ahogy kimutatja, hogy szeret. Ezekért a dolgokért érdemes élni!! "

Van a gyertyaláng…
A sárgán imbolygó, táncoló tűz, a fényt adó lobogás.
De a gyertya nem csak fény, nem csak tűz. A gyertyaláng: érzés. Különös érzés.
Egy végtelenül kellemes érzés. Az alvó Kedves érzése. Aki itt alszik...
Nem, nem melletted... hanem benned. Őt érzed...
Halk szuszogását, finom szívverését, angyalian nyugodt arcát, selymes bőrét.
Látod Őt a lelkedben, érzed Őt dobogó szívedben, álmait Vele álmodod, érzéseit Vele érzed.
Ott lobog benned, ott lobogtok egymásban...
Benne vagy, Vele vagy. Benned van, veled van...
A megnyugtató, végtelen ölelésben...
Itt, a gyertyafényben...."
 

.Messze, a kéklő üveg hegyeken

él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveg hegyen
az a madár, a neve szerelem

Várnai Zseni - Szerelem

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,