Indiai szerenád

Hol Nap a Földdel egybeér,
és sűrű álmot hoz a szél,
jázmin és fűszer illata,
ez vagy nekem, ó, India.

A Gangesz habján Hold lebeg,
körötte sápadt fellegek,
távolban karcsú oszlopok,
nézem őket - s rád gondolok.

Puha palást az éjszaka,
fölöttem csillagok raja,
éj-fényük szemeddel üzen,
ó, hol vagy, keleti hercegem?

Bársony hajadról gyöngy pereg,
mint vízcseppek, úgy fénylenek,
feléd int most is két kezem,
mint az utolsó reggelen.

a href="http://chezman
Source : sur centerblog. Mikor láthatlak, nem tudom,
de éjjel rólad álmodom,
talán a víz, talán a szél,
ma hírt hoz rólad, és mesél.

A nagy folyó oly hallgatag,
és más nem tudja titkomat,
virágok szirma elpereg,
s én egyre várom léptedet

 Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

.