Bármi történik, születik egy adott pillanatban, magán viseli az idő ama pillanatának nyomát, minőségét." /C. G. Jung/

NÍLUS

A Nílust istenítették Egyiptomban, mert varázslatos módon táplálja a földet.

Nagyon kedves, nagylelkű természeted van. Kész vagy mindig meghallgatni a körülötted lévő embereket, nagyon jó ítélő képességed van, kiváló érzékkel hangolódsz rá a beszélgetőpartneredre, és jó tanácsokat osztasz. Önzetlenül adsz, és nem vársz viszonzást, mindig békésen és nagyvonalúan viselkedsz. Nagyon toleráns vagy, és mindig kész segíteni másokon, sajnos sokan meg is próbálják kihasználni jó természetedet. Amíg őszinték, addig nem is bánod, de ha becsapva érzed magad, keserű haragra gerjedsz, és akkor számolhatnak a
következményekkel! Egy dolog azonban biztos, csak a saját ítéletedben bízol.

Ozirisz felesége, Hórusz anyja, maga a megtestesült anyaistennő, a születés, az utazás és az állam védelmezője.

Éber elmével áldott meg a sors, nyílt vagy másokkal és szeretsz előre nézni. A legtöbbet hozod ki az életedből, tele vagy energiával, de nincs benned előítélet. Követed az ösztöneidet, melyek új és érdekes kalandok és élmények felé sodornak. Az emberségbe vetett hited megingathatatlan, még ha olykor be is csapnak, alapvetően optimista és pozitív személyiség vagy. Nyugodt, magabiztos természeted és nagylelkűséged csodákra képes az emberi erőforrás-gazdálkodás vagy a jótékonysági munkák területén. Mélyen szerelmes típus vagy, és tudod, hogyan tartsd meg a kapcsolatod frissességét és a párod érdeklődését.

Geb Su, a levegőisten és annak nővére - és egyben felesége - Tefnut istennő fia. Nut égistennő bátyjaként és egyben férjeként a föld férfiasságát testesíti meg.

Gyakran vesz erőt rajtad a lustaság, és úgy érzed, kevés az energiád. Saját módszereid szerint osztod be az idődet, nem nézel túl messzire a jövőbe, mindig megfontolod a következő lépést, és egyszerre csak egy dologra koncentrálsz. Kimondottan félénk vagy és érzékeny, ami könnyen befolyásolhatóvá tesz. Hajlamos vagy feláldozni magad a kapcsolataidban, és ezt gyakran ki is használják. Mindenki tudja, hogy rád lehet számítani, meghallgatsz másokat, és meg őrzöd a titkaikat.

Ki ne hallott volna Kleopátráról, Egyiptom utolsó királynőjéről, aki  az antik kor egyik legszebb asszonyaként vonult be a történelembe.

A ma bennünk élő képet olyan filmalkotások is befolyásolták, amikben Elizabeth Taylor alakította a nagy királynőt.
De már a reneszánsz idején is Boccaccio azért magasztalta az egyiptomi uralkodónőt, mert "szépsége messze földön híres volt".

 

 

Arról már kevesebbet olvashatunk, hogy Kleopátra nem is volt olyan szép, Plutarkhosz görög filozófus és történetíró szerint sem, aki így jellemezte a királynőt:
"A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt.
Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt." És - tette hozzá az ókori tudós - ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő."

Viszont híresen okos  volt, sőt briliáns elmével rendelkezett.

"A University College London egyiptológusa szerint Kleopátra éleselméjűsége még szépségén is túltehetett. Erre engednek következtetni azok a 9-10. századi, eddig kiadatlan arab források, melyek Caesar és Marcus Antonius szeretőjéről, mint a tudományokban jártas uralkodónőről tesznek említést. Ugyanezekben a forrásokban arról is olvashatunk, hogy a fároszi világítótorony hatalmas lencséjével miként robbantották fel az egyiptomiak a közeledő ellenséges hajókat."
 / www.geographic.hu/


 

 Kleopátra egyenes leszármazottja volt Nagy Sándor tábornokának, a görög származású I. Ptolemaiosz Szótérnek, aki macedóniai Arszinoé és Lacus fia volt. A görög nyelv és görög kultúra mellett Kleopátra hírneves volt arról, hogy a háromszáz éve uralkodó Ptolemaiosz dinasztiából elsőként megtanulta az egyiptomi nyelvet.

Körülbelül 18 éves korában lett Egyiptom uralkodója.

Alexandriában, a tengerparti palotájában élt, pompás külsőségek között, ráadásul a város ekkor élte fénykorát,
s a Mediterrán világ legjelentősebb központja volt.



Gyermekkorában valószínűleg a kor legjobb görög tudósai tanították, később ennek is köszönhette híres észjárását, szónoki készségét, és az idegen nyelvek ismeretét.

Kleopátra brilliáns matematikus, vegyész és filozófus volt.
Szakkönyveket írt és hetente találkozott tudósokkal.
A feljegyzések szerint Kleopátra filozófus tudós is  volt, aki sok
tudóst felkarolt és gyakran  mutatkozott a társaságukban.
Könyveket írt az orvostudomány, a kozmetikumok és más témakörökben.

Mások a királynő építkezési vállalkozásától voltak lenyűgözve. Így
például neki tulajdonítják a hatalmas Alexandriai világítótornyot is,
mely a feljegyzések szerint nemcsak hajók navigálására szolgált.
Hatalmas teleszkóp is volt egyben óriási nagyítóüveggel, mely akár meg is égethette a betolakodó hajókat.

Más korai arab feljegyzések szerint Kleopátra szereket készített a hajhullás ellen, és kísérleteket végzett az anyaméhben fejlődő embrió fejlődési szakaszainak meghatározására.

Kleopátra alkímista is volt. A tudományos jártasságával azonban nem volt egyedül. Akkoriban sok egyiptomi nő munkálkodott gyógyítóként és képzettek voltak a tudományok terén. Az eddigi ismeretek Kleopátráról mind az ellenségeitől származnak.
A rómaiak haragudtak rá és ezért próbálták egy jelentéktelen férfifalónak feltüntetni.

Ő volt az első nő, aki a kozmetika minden trükkjét bevetette céljai
érdekében. A férfiakat előkelő, finom modorával, érzéki mozdulataival és gyönyörű hangjával hódította meg.
 
Életét átszőtte a római Cézárral majd Antoniussal való szerelme, amelyről a legendák szólnak.

A régi Egyiptomban a királyi család gyermekei
egymással házasodtak.

Kleopátra is saját öccsei - első testvére korán meghal -
felesége lett. Persze a házasság csupán formálisan létezik, mert az igazi ok  nem a testvérszerelem, hanem a hatalom megtartása.

Történetírók regélik, Kleopátra gyakran vad orgiákat tartott
palotájában. Ezek a mulatságok még akkor is zajlottak, amikor már
Antoniusszal, a római hadvezérrel folytatott viszonyt.
A híres férfi szórakoztatására színházi klubot alapított, amelynek látogatói kifejezetten érzéki előadásokban gyönyörködhettek.

Az éjszakai rendezvényekről persze már akkoriban is rengeteg legenda keringet: a királynő állítólag válogatás nélkül ragadta magához a férfiakat. Különben sem volt válogatós, inkább nagyon is élveteg. Az igazsághoz tartozik, hogy Kleopátra bizonyosan nem élt szent életet, de arra azért ügyelnie kellet, hogy Antonius kegyeit el ne veszítse. Azaz: mindent azért ő sem tehetett meg.



Bizonyos források szerint Kleopátra már tizenkét évesen nemi életet élt, kilenc évvel később Julius Caesar, Róma akkori diktátorának volt szeretője. Mégpedig azért, mert a királynő hatalmi harcba keveredett testvéreivel, és sürgősen menekülnie kellett Alexandriából.

Rómába ment, egy szőnyegbe csavartatta magát, hogy bejusson Caesarhoz, remélve, hogy a rómaiak szövetségest is jelenthetnek számára, ami nagyban segítheti  Egyiptomot önállóságának megőrzésében.

A nős diktátort hamar levette a lábáról.
A diktátor annyira beleszerelmesedett, hogy szobrot is állíttatott az egyiptomi királynőnek. A nép azonban nem látta szívesen az idegen szajhát, a katonák trágár dalokat énekeltek róla.



Caesar meggyilkolása után Kleopátra visszatért Egyiptomba. Itt tudta meg, hogy Rómában Antonius vette át a hatalmat.

A hadvezér jóképű férfi, aki imádta a nőket.
Kleopátra elhatározta: elcsábítja.
A cél érdekében megépíttetett egy különleges bárkát. A
luxushajó evezőit ezüsttel vonták be, a fedélzetet arannyal díszítették, a vitorlák bíbor színben pompáztak. A hajón állandóan szólt a zene, a szolgák lengén jártak-keltek, a királynő pedig Vénusznak öltözve készült a csábításra.
(ami sikerült is, mert néhány évvel később Antonius elhagyta  feleségét, Octaviát,  és visszatért Kleopátrához.)

  Ekkor Kleopátra huszonnyolc éves volt, már tíz éve királynő, és sokat tanult a tekintetben, hogyan lehet minden erkölcsi aggály nélkül élni a hatalommal, pompával és a körülmények kínálta lehetőségekkel. Marcus Antonius negyvenkét éves, színes egyéniségű, érett férfi és ünnepelt hadvezér, markáns férfiszépség és a Római Birodalom gazdag keleti felének kormányzója. Amikor Antonius a kis-ázsiai Tarszoszba érkezett azzal a szándékkal, hogy a birodalom határait még jobban kiterjessze kelet felé, maga elé idézte az egyiptomi Kleopátrát, hogy megbizonyosodjék a Római Birodalom iránti hűségéről, amit abban az időben
egyesek kétségbe vontak.
Kleopátra hosszú ideig halogatta a válaszát, hogy megőrizze uralkodói méltóságát, de nem olyan sokáig, hogy bajt idézzen a fejére. A Küdnosz folyón érkezett Tarszoszba egy pompás bárkán. A folyó mentén tágra nyílt szemmel bámészkodó emberek között Plutarkhosz szerint az a hír terjedt el, hogy Aphrodité jött el Dionűszosszal múlatni az időt, s ez fogja segíteni Ázsia boldogságát.
Az első kérdés, amit el kellett dönteni, ismerősen csenghet a mai füleknek: "Nálad vagy nálam?" Elsőnek, mint házigazda, Antonius hívta meg Kleopátrát vacsorára, de a futár viszonymeghívással tért vissza, amit ő készséggel elfogadott. A fiatal birodalomtól látszólag független királyságok közül Kleopátráé volt a legfontosabb, és Antonius nem akarta az uralkodónőt megsérteni. Ezen az estén minden oka megvolt rá, hogy örüljön döntésének: valósággal elkábította az a gondosan megtervezett, káprázatos és fényűző lakoma, amelyet a tiszteletére rendeztek.
Kleopátra háziasszonyi bemutatkozása azonban csak előjátéka volt a jövőbelieknek. Antonius merőben személyes okból teljesen elfeledkezett a keleti hadjáratról éppúgy, mint Fulviáról, a feleségéről, aki Rómában hasznosította kivételes politikai tehetségét a férje érdekében. Antonius és Kleopátra a 41-40-es év telét együtt töltötte Alexandriában. Kleopátra természetesen tudott Fulviáról, mint ahogy az imádott férfi egyéb szenvedélyes kapcsolatairól is, és a verseny arra sarkallta, hogy minél vonzóbbá tegye a vele töltött időt, s Antoniusnak eszébe se jusson másra gondolni. Nem is gondolt. Mire a tél végén el kellett mennie Alexandriából, mert híre jött, hogy a birodalom keleti határát megtámadták a parhusok, Kleopátra áldott állapotban volt.
Antonius csak 37 őszén tért vissza hozzá. Miközben kelet felé vonult, hogy csapatai élére álljon, hírét vette, hogy Fulvia sikertelen lázadást szított Octavianus ellen, s a férjnek nem kis munkájába került, hogy jóvátegye felesége tapintatlanságát. Fulvia Görögországba menekült, és ott nemsokára meghalt. Antonius ezután Rómába sietett, s rövid ellenségeskedés után megkötötte Octavianusszal és a triumvirátus harmadik, jelentéktelenebb tagjával, Lepidusszal a brundisiumi békét, s legalább a következő három évre fönnmaradt a status quo. Az alkut megpecsételendő, Antonius feleségül vette Octavianus éppen megözvegyült húgát, Octaviát, aki szép volt és művelt, és fiatalabb Kleopátránál. Az alexandriai palota levegőjét a hírre súlyos döbbenet ülte meg.
Antoniusnak rengeteg tennivalója volt Rómában. Például pénzt kellett felhajtania és csapatokat toboroznia egy újabb keleti hadjárathoz, mert meg akarta erősíteni helyzetét az Octavianusszal való politikai vetélkedésben. Csak 37 közepére sikerült ismét tető alá hoznia a megállapodást vetélytársával, ezúttal Tarentumban, ennek értelmében százhúsz hajóját átengedte Octavianusnak, aki cserében húszezer gyalogost ígért neki. Amikor ennek az évnek őszén Szíriába hajózott, magával vitte Octaviát, de félútról visszaküldte Rómába, gyönge egészségét, terhességét és a gyermeknevelést hozva fel ürügyül, és azzal a céllal, hogy mérsékelje fivére becsvágyát. Miután megérkezett Szíriába, egy percet sem vesztegetve, odahívta Kleopátrát. Az egész telet ott töltötték édes-kettesben.
Ugyanakkor bizonyos alkut is kötöttek. Octavianus semmi jelét nem mutatta, hogy be akarja váltani a szárazföldi harcosokra vonatkozó ígéretét (nem is váltotta be soha), így hát Antoniusnak szüksége volt Kleopátra gazdag és erős birodalmának támogatására. Cserében a támogatásért segítséget nyújtott a királynőnek belső ellenfelei legyőzéséhez, és kisebb területeket adott át neki a Közel-Keleten, miáltal Kleopátra királysága majdnem olyan nagy és hatalmas lett, mint elődeinek Nagy-Egyiptoma. Antoniusnak az ellen sem volt kifogása, hogy a keleti miszticizmus gyümölcsöztessék kapcsolatukban és helyzetük megszilárdítására. A két szerelmes kinyilvánította saját, valamint hároméves ikergyermekeik, Alexander és Kleopátra istenségét, miáltal az asszonynak Julius Caesartól származó fia több fokkal lejjebb került a ranglétrán. Amikor 36 májusában Antonius ismét megindult kelet felé, úgy látszott, biztosan ülnek a nyeregben: Antonius elsöprő győzelemre számított, Kleopátra pedig harmadik közös gyermeküket várta.

Antonius azonban elkövette azt a hibát hogy túlságosan előretört, és csak kevés erőt hagyott hátra az utánpótlás védelmére. Amikor az ellenség tönkretette az ostromhoz használatos nehéz fegyverzetét és málhás szekereit, kénytelen volt visszafordulni. Egy újabb Szíriában eltöltött tél után Kleopátrával és a három gyermekkel együtt visszatértek Alexandriába, szívében némi elégedetlenséggel amiatt, hogy nem sikerült a vállalkozás, és hogy ebben a balsikerben meglehetősen nagy szerepe volt az egyiptomi nőnek. Ezalatt Octavia nagy tiszteletet vívott ki Rómában gyermekei lelkiismeretes nevelésével, Antoniust pedig keleti szeretőjével való tartós enyelgése miatt úgy emlegették, mint valami lelkiismeretlen szatírt. Octavianust viszont mindjobban becsülték, amiért kemény kézzel kormányozta a nyugati tartományokat, főleg roppant tehetséges új hadvezérének, Agrippának köszönhetően.
Ez az Agrippa hajtja végre majd Octavianus, valójában azonban Róma bosszúját Antonius ellen, a hadvezér katonai kudarcai, a tiszteletre méltó Octaviával szembeni komisz viselkedése, keleti kényúrhoz illő (római férfihoz méltatlan) fényűzése miatt, főleg pedig azért, hogy római provinciákat merészelt odaajándékozni egy idegen királynőnek! Ami Kleopátrát illeti, habár a római jog szerint nem házasodhattak össze Antoniusszal, sorsát elválaszthatatlanul összekapcsolta vele. Szüntelenül mellette volt a haditanácsban éppúgy, mint kevésbé hivatalos alkalmakkor, ötszáz hadihajójából kétszázat átadott neki, továbbá nagymennyiségű harci eszközt bocsátott rendelkezésére és minden joga és oka megvolt rá, hogy részt vegyen az Octavianus elháríthatatlannak látszó támadására való felkészülésben. 32 májusában a görög partokat ítélték legmegfelelőbbnek egy tengeri ütközethez, így hát Athén felé hajóztak. Ősszel megindultak nyugatnak, és a part menti védelmi támaszpontok középpontjában, Patriae-ban rendezték be főhadiszállásukat, várva az összecsapást.
Agrippa azonban húzta az időt, hagyta, hadd merüljenek el az élvezetekben, katonáik és hajósaik pedig hadd fásuljanak bele az egész télen át tartó tétlen várakozásba. Amikor végül márciusban lecsapott, teljesen váratlanul és egyetlen ponton tette: Menthonénál, a Peloponnészoszi-félsziget délnyugati csücsként. Villámgyorsan elfoglalta a támaszpontot, majd onnan kiindulva ismétlődő támadásokkal nyugtalanította a többi kikötőt és az egyiptomi utánpótlási vonalakat. Antonius és Kleopátra ijedtében sietve kivonta csapatait Patriae-ból, és a mintegy ötven mérföldre, északra fekvő Actiumban, az Amrakiai-öbölben fekvő mai Vonitsától nyugatra szándékozott berendezkedni. Mire odaértek, Octavianus serege körülzárta flottájukat az öböl északi partjánál, Agrippa hajóhada pedig a bejáratnál.
Némi óvatos csatározás után kiderült, hogy a vártnál jóval nagyobb erőkkel állnak szemben, mind a szárazföldön, mind a tengeren, ezért úgy látták, okosabb, ha meglépnek. Így is tettek. (Annak, hogy Kleopátra cserbenhagyta volna Antoniust a tengeri ütközet kellős közepén, nincs semmi alapja.) De mire néhány hét múlva megérkeztek Alexandriába, habár a királynő látványos felvonulást rendezett, hogy visszatérésük diadalmenetnek látsszék, az ötszáz hajóból mindössze hatvan maradt, szárazföldi hadseregükből pedig semmi: embereik vagy megszöktek, vagy fogságba kerültek. A palotát fásult levertség ülte meg, az egymást érő lakomák olyasféle szerepet játszottak, mint amikor valaki félelmében fütyül a sötétben. Az erőltetett tivornyázás ellenére az utolsó telük nyomorúságosan telt el.
A győzelmekbe azonban Octavianus is belerokkant. Szüksége volt Alexandria gazdagságára. A 30-as év tavaszán és nyarán indított támadásait nem lehetett megállítani. Augusztusban elfoglalta a várost (az eseményt azzal ünnepelte meg, hogy fölvette az Augustus Caesar nevet). Mialatt csapatai megrohanták a palotát, Antonius - akit úgy tájékoztattak, hogy Kleopátra öngyilkos lett - igazi rómaihoz illően kardjába dőlt. Amikor ezt Kleopátra megtudta, rejtekhelyére - a mauzóleumába - hozatta, de már késő volt: a férfi a karjaiban halt meg. Octavianus katonái betörtek a mauzóleumba, és foglyul ejtették a királynőt, de a győztes megengedte neki, hogy eltemesse szerelmesét.

Octavianus sem mártírt nem akart csinálni belőle azáltal, hogy kivégezteti, sem szánalmas látványosságot római diadalmenetéhez. Egyszerűen meg akart tőle szabadulni. Arra számítva, hogy semmitől sem fél úgy, mint attól, hogy harci szekéren vonszolják végig Róma utcáin, és hogy keleti nő lévén, ért a mérgekhez, közvetítők útján meggyőzte róla, hogy van számára kiút.
És Kleopátra, ha nem a mérges kígyó marásától halt meg, akkor is saját akaratából, megmérgezhette magát,
így vetve véget saját életének.



Octavianus pedig méltó módon eltemettette, úgy, ahogy kívánta, Antonius mellé.
Egyiptom pedig a Római Birodalom szerves része lett.

Ezek az események megpecsételték Egyiptom sorsát, rövidesen elvesztette önállóságát, és ettől kezdve a római császárok uralkodtak a Nílus völgyében. Ő volt az utolsó fáraó.
Egyiptomnak nem  is lett többé saját uralkodója.
Sajnos egykori Alexandriai palotája egy földrengés következtében
( kb.1600 éve) eltűnt a tengerben.





Kleopátra és Marcus Antonius romantikus szerelmi történetét
megörökítették egy, ma a British Museumban őrzött római vázán is.

Hány gyermeke  is volt Kleopátrának?

Caesarnak és  Kleopátrának  fia született, aki Ptolemaiosz Kaisarion (XV. Ptolemaiosz) nevet kapta. Kleopátra 46-44 között fiával és testérével Rómában vendégeskedett, de Caesar meggyilkolása után, érezve az őt körülvevő gyűlöletet, visszamenekült hazájába, ahol fiával, mint társuralkodóval irányította Egyiptomot.

Caesar halála után Antoniust  Kleopátra 41-ben szemelte ki, aki minden női báját és gazdagságát bevetve, teljes királyi pompával érkezett meg az első  látogatásra. A hatás nem maradt el: 41-40 telén már Antonius vendégeskedik Kleopátránál, és még ugyanebben az évben ikreik születnek: Kleopátra Szeléne és Alexander Héliosz.

A gyermekek négy év múlva látták újra apjukat, Antoniusnak ugyanis 40-ben vissza kellett térnie Rómába, hogy rendezze viszonyát a félelmetes Octavianusszal, triumvir társával, a későbbi Augustus császárral, aki a birodalom nyugati felét kormányozta. A béke érdekében Antonius politikai házasságot kötött, és elvette Octavianus nővérét, Octaviát.

37-ben Antonius azonban újra Kleopátrával találkozik, és végleg a királynő rabjává válik. 36-ban ismét gyermekük születik, Ptolemaiosz Philadelphusz. Antonius bőkezűen osztogatta a keleti tartományokat Egyiptomnak, mely így még egyszer valódi nagyhatalomnak tekinthette magát. Tartományokat osztogatott gyerekeinek is.

Antonius 32-ben hivatalosan is elvált Octaviától. Eközben már folytak az Octavianus elleni háború előkészületei. A háború 31 tavaszán kezdődött, és szeptemberben az actiumi hegyfoknál vívott tengeri csatában teljesedett be. A döntő pillanatban Kleopátra az egyiptomi flottával együtt megfutott, és Alexandriába menekült. Ezt látva Antonius is cserbenhagyta harcoló flottáját, és ez el is döntötte a csata sorsát.

Antonius öngyilkosságot követett el, majd röviddel később a rabul ejtett Kleopátra, félve attól, hogy Octavianus nyilvánosan megalázná, és láncra verve hordozná körben Rómában, szintén megölte magát.

Kleopátra Caesartól származó fiának szintén meg kellett halnia, hiszen ő Caesar valódi fia volt, míg Octavianus csak fogadott gyermeke, így könnyen vetélytárssá válhatott. Az Alexandriából menekülő ifjút tanítója elárulta, és a római katonák végeztek vele.

Kleopátra Antoniustól származó lányát, Kleopátra Szelénét Rómába, Octavia, az elhagyott feleség udvarába szállították. Octavianus méltón kiházasította: II. Juba király, Numidia és Caetulia észak-afrikai országok pun (föníciai) uralkodójához adta feleségül.

Kleopátra Antoniustól származó két fiú gyermekről viszont nem szólnak a források, feltehetően áldozatul estek a rómaiak támadásának.