Új bejegyzés Frissítés

2008.05.15. 13:50

ÉDESAPÁM "az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér"    HIÁNYZOL     Véget ért a szenvedés,  Szívében nyugalom,  Miénkben, kik itt maradtunk,  El nem múló fájdalom.   Búcsúvers édesapámnak Szomorúan zeng most a templomi harang, s szívünkben hirtelen csak üresség marad. Hisz búcsút kell vennünk egy csupa szív embertől, ki szívét-lelkét adta, s kit az Élet meggyötört. Hiányozni fognak a beszélgetések, s eszünkbe jutnak fájón a szebbnél-szebb emlékek. Kirándulás, kártyázás, matek házi feladat, bolondozás, tükörtojás, s megannyi szülinap. Azt tartja egy buta mondás: "Anya csak egy van", de számunkra mindkét szülő pótolhatatlan! Köszönet azért, ha nehéz volt is, de felneveltetek minket, s anyukánkkal együtt voltál 58 boldog évet. Sokáig senkivel haragot nem tartottál, s mikor mi már feladtuk, te mindig reményt adtál. Ha még egyszer láthatnám gyönyörű szemedet, melybe anno anyukám beleszeretett. Ha még egyszer hallhatnám bársonyos hangodat, talán elmúlna félelmem szinte egy perc alatt. Látod ím összegyűlt az egész család, s érted mondanak el most minden egyes imát. Tekints le ránk fentről, s vigyázd minden léptünk, s ne feledd, hogy mindannyian nagyon szeretünk     "Megpihen a dolgos jó apai szív áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál drága édesapa Bánatos családodnak most az őrangyala"       "az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér"   APA   ÉDESAPÁM ÉLT 78 ÉVET Ma 3 éve hogy elmentél                 Elmentél hát Hideg idők járnak, Szívem akár egy törött szárny, Nem repülünk tovább - Elmentél örökre hát. Itt hagytál, s most fentről nézel rám, Jobb helyen vagy, s mosolyogsz ránk, De amit mi érzünk, az más - Nekünk az teljes fájdalom. A szemek végleg lecsukódnak, Semmi szó, csak a csend - Véget ér az út, s nincs tovább. Harcoltál eleget, Eljött a pihenés ideje - Szemekből könnyek hullnak, Szívek majd megszakadnak     >Szerencse fel, szerencse le  – világi változat –  Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete,  Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg.  Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én.  Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen.  Kökény szemű bányász kislány, szívemben csak bányászkodjál!  Kincsekben osztozom velem, s e kincs a tiszta szerelem.  Borulj reám, szép kedvesem, mert nem lehetsz mindig velem.  Az akna hív, Isten veled, de itt hagyom szerelmemet.  Az én igaz szívem helyén, hű szívedet viszem el én,  Megőriz majd az engemet, bányász kislány, Isten veled!  Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért,  Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda.  Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt,  Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog.  Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda.  Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!  Van itt alant örök tavasz, a bányásznak hű szíve az.  Nem hervadó a kikelet, benne a virága szeretet.  Te szép virág, bányász kislány, érted virul, érted csupán.  Míg rámosolyg, nem hervad el, Szerencse fel! Szerencse fel!  Ha majd nyugszunk mélyen alant, nem lesz nekünk nehéz a hant,  Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel! Szerencse fel!  Ha majd egykor a föld ölébe' végóránkat éljük,  Isten kezébe' életünk, s Ő megsegít, reméljük.  Te kisleány, ne bánkódjál, bányásznak halni szép halál,  Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel!  – egyházi változat * –  Sötét tárna az életünk,  Te vezess benne Istenünk.  A Te védő, áldó kezed Minden  veszélyen átvezet Vedd le  rólunk a szenvedést, Adj  békét, örök pihenést,  Tehozzád szállunk mi fel, Fel,  fel szerencse fel!  Szívünk legyen a mécsesünk,  Vele csak Téged keresünk. S  ha eljön majd a végóránk, A  tárna végén várjál ránk! Vedd  le rólunk a szenvedést, Adj  békét, örök pihenést, Tehozzád  szállunk mi fel, Fel,  fel szerencse fel!         A vén Hold rejt Az emlék oly virág, mely nem hervad el soha Melyet vihar nem tép, s a szél nem sodorja tova Gyüjts hát ilyen virágot, amennyit csak  lehet Többek között őrizd meg az én emlékemet.     Az árvácska szép virág, téged látni boldogság De én boldog nem vagyok, mert tőled távol vagyok Bármilyen távol leszek tőled, mindig szeretni foglak téged Barmily gyorsan fut is az idő , soha sem foglak feledni. lelkében  Csillagtestünk összeolvad Napsápasztó fénysugárban. S mi üstökösként eltününk,  Az örök fény honában         Te, aki annyi szeretetet adtál,  Te, aki mindig mellettünk álltál,  Te, aki sosem kértél, csak adtál,  Minket örökre itt hagytál. Mérhetetlenül messze mindnyájunktól és mindnyájunk felett. Akár a földön van még, akár az égben, lelke Istenben nyugszik már!       Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled!"   "Az apák nem halnak meg, Csak a szívük pihen meg örökre!"     Honfoglalás Játssz on-line játékokkal vagy tölts le játékokat, videókat, képeket ingyen!    CSILLAG AMIKOR MÉG KISGYERMEK VOLTAM EGY KISCSILLAGRÓL MESÉLT APÁM AZT MONDTA,HA EGYEDÜL VAGY ÉS FÉLSZ A BAJBA Ő MAJD VIGYÁZNI FOG REÁD TUDTAM,HOGY MERRE MENJEK TUDTAM, HOGY NEM KELL FÉLNEM HISZ Ő MAJD MINDIG RAGYOG , S LENÉZ REÁM EGYSZER MÉG RAGYOG NÉKEM HOGY ÚJRA HAD LÁTHASSAM ,AZ ÉN APÁM KISCSILLAG FENN AZ ÉGEN EGYSZER MÉG RAGYOG NÉKEM NEM KÉREK TÖBBET ENNÉL SOHA MÁR AZÓTA FENN AZ ÉGEN MÁR Ő SEM RAGYOG NÉKEM VALAHOL MESSZE-MESSZE JÁR ELVITTE ŐT MAGÁVAL SZOMORÚ CSEND SZAVÁVAL ÉS MÁR CSAK EMLÉKEMBEN ÉL Ó BÁRCSAK VISSZAJÖNNÉL ,SOK SZÉPET MESÉLHETNÉK ÉS SOKSZOR FELEDTETNÉD VELEM AMI FÁJ

2007.10.25. 20:26

[2-1]