Mesélő tavasz-lány

Tavasz van mama, sugárzó szép tavasz,
újra visszaszálltak kertünkbe a fecskék,
s azok a törékeny csontú énekesmadarak,
akik széllelbélelt fészküket újjáépítették.

Virágruhát öltött a kert, a fák, a pázsit,
a rögökbe zárt ősi föld, mit őszi orkán tépett,
s az a túlélésre képtelen vén cseresznyefánk is,
mibe a száguldó idő könnyrovátkát vésett.

Az utca sem változott s a régi szomszédok sem,
még ma is ugyanolyan szeretettel nézik,
hogy váltanak álomszínt tulipánod szirmai,
s hogy hajlanak utánad egészen az égig.

Tudom, visszavágyod minden gondolatom,
miket neked meséltem kötényedbe bújva,
s azt a boldog percet is, mikor papírhajón vittelek
a kék-hegyekkel ütköző tengereken túlra.

Ma már nem ülhetek melléd kezedet megfogva,
és nem hajthatom öledbe gonddal teli fejem,
de a szívverésem Mama az olyan messze hallik,
hogy visszhangot lel benned minden egyes ütem.

Mert szakíthat a távolság mérföldekre tőled,
semmi nem veheti el kettőnktől e mesét,
hisz ha szoros kötelékkel őrzi meg a lelkünk,
azt sem az ég, sem a föld nem választja szét.

vers:Kun Magdolna

           Egyedül

      Egyedül állok a parton,
      hallgat a nyári este,
      a víz fölött pára lebeg,
      és a hold megbújik benne.
      Suttog a nádas zizegve,
      halk szava róla mesél,
      múltat idéz a sötétben,
      s ringat a nyár esti szél
      Emlékek hullnak szívemre,
      kibomlik sok kedves kép,
      jön felém újra a parton
      sietve, úgy ahogy rég.
      Felkér egy táncra vidáman,
      hallom, hogy szól a zene,
      hajamat csókolja lágyan,
      s átkarol erős keze.
      Karjába simulok,
      néznek a csillagok,
      a hold is minket csodál,
      forog a föld velem,
      árnyékát ölelem…
      - egyedül táncolok zokogva én.

Juhász Magda
Gondolj rám

Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.

március 17. Hajnal Anna: Tavaszi himnusz

"Tágul a fény édes köre,
délben az árnyék rövidül,
egyre élőbb mosoly süt rám
mind áttetszőbb napok mögül,
ragyogás, ki az éjszakán
is átsütsz, úrnő, égi lány,
hogy aludtad át télidőd
a kemény, fagyos nyoszolyán?..."

Csillagszemű éjszaka
ráterült a földre,
ezüstszínű palástban
ballag a Hold körbe.
Minden virág szundikál,
bóbiskol a rózsa,
csak a vidám estike
mosolyog a holdra.
Ágyat vetnek a felhők,
fodros az ég alja,
hosszú lábát lógatva,
zenél a szél rajta.