<

A Tündérek közöttünk élnek, csak rajtad múlik hogy fölismered-e Őket!"

 

. "Rossz voltam, s te azt mondtad,

jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,

amit mondtam.
Halandóból így lettem

halhatatlan."

"Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. 
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. 
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. 
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. 
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. 
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. 
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. 
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. 
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. 
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad."

(Weöres Sándor)

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!