Magam iszom, magam eszem, - magam vagyok én szûntelen,
magam fekszem be az ágyba, - mint egy asszony, ki férjtelen.
Ha anyámnak szólok róla, - õ is csak szenved majd velem,
ha apámnak szólok róla, - azt mondja majd, úgy kell nekem...
Jobb, ha néma maradok hát, - és senkinek nem említem,
mert ezen a nagy világon - bölcsebbet nem tehet sosem
asszony, minthogy takargatja - ura hibáit szûntelen.

.Én Istenem, én Istenem, - én Istenem, Te légy velem,
ilyen életet nem kértem - magamnak Tõled én sosem.
Nappal csak kínban van részem, - éjjel csak sóhaj jut nekem.
Derék atya három lánya, - három testvér voltunk hiszen,
nõvéreim férjhezmentek, - võlegény nem jutott nekem.
Nem pénz híján, azt eleget - adna az én atyám velem,
nem is kelengye hiányzik - azt rég ládámban õrizem.
Még szépségben sincs hiányom, - bájosnak teremtett Isten.
Csak a szerencse hibádzik, - azt az Ég nem adott nekem.

Egy citromfa alatt
aludt a leányka,
hideg vízben a két lába,
épp arra ment a barátja:
- "Mit csinálsz itt, szívem szép mátkája?"
- "Téged várlak, lelkemnek világa,
a vízben ingedet mosva,
fehérítve, szappanozva."
Citromfa alatt a lányka,
hideg vízben a két lába,
épp arra ment a barátja.

.