A reggeli órákban összebújva alvó szerelmesek suttogása mennydörgésként morajlik most, ahogy a szemedbe nézek. Átölelem testedet és érzem minden mozdulatod. A hangod oly meghitt és gyöngéd, erről a szerelemről lemondani nem tudnék. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent, amit lehet. Elveszettnek érzem magam karjaidban fekve, amikor a kinti világ már túl sok nekem. De megszűnik ez az érzés, amikor veled vagyok. Tudom, néha úgy tűnik, hogy gondolatban messze járok. Soha ne kételkedj bennem, mert mindig melletted vagyok. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent amit lehet. Elindultunk valami felé, valahová ahol én még soha nem jártam. Néha rettenetesen félek, de kész vagyok megismerni a szerelem erejét. Szíved dobogását hallgatva hirtelen ráébredtem, hogy a reménytelenség érzése fényévekre távolodott el tőlem. Mert én a tiéd vagyok…..
"Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam. S kit a tavasz szíven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is piros betűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors.
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptű papja.
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély.
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt "
(Tóth Árpád)
"A barátság átérzi a bút és a fájdalmat.
Vigaszt nyújt mely feledtet bánatot és rosszat.
Benne közös a vigalom és az öröm,
Ezért fontos a barátság az emberek között!
Ha egy barát kell,s tiszta szeretet,
Tárd ki a szíved,s nyújtsd felé két kezed!
Benne nem csalódhatsz,ennyit mondhatok,
A szeretet kincs,melyet szívétől kapod!
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Meleg jár át, biztató remény,
ez a telünk nem lesz túl kemény,
hajlongva bólint a diófa,
laktató termését kiszórja.
Kint hűvösen fújnak a szelek,
súgnak sok édes ígéretet,
ezer kérdés és ezer válasz
elhagyja még szádat és számat.
Mégse tudhatjuk, hogy mi is ez,
mi ül a szíveden, szívemen,
csak látjuk, hogy telnek a napok,
és kezem kezedben maradok.
Mert múlik az ősz, a tél, tavasz,
a nyár is az öledben maraszt,
szavak helyett a bizonyosság,
ahogy mindig indulok hozzád.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
AJÁNLOM AZ OLDALT
--
*