Éji szellő hangján suttognak a fák, Csillagok a mélykék eget bevilágítják, elmondja az öreg Hold altató dalát, így kívánva neked szép estét és gyönyörű éjszakát!

*

ó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami elmúlt és ami lesz még, mit rég meguntam s amit szeretnék, messziről nézem és nyugodtan, ami után egykor futottam. Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés lesz belül. Öröm, kétség oly messzi cseng és jól esik az esti csend. Jó így még egyszer szem lehunyva mindent végiggondolni újra, a lélek könnyű, mint a pára s csend van. Elalszunk nemsokára. Hajtsd le párnádra kócos kis fejed, Enged, hogy az álom játszhasson veled. Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet, Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet. Holdsugár fonja álmodat majd körbe, S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe. Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed, Álmodat vigyázva fogják a kezed. Megnyugszik a szív, de az álomnak nincs vége, Létünknek ez, ez a legszebb szenvedése. Mert az álom sokszor oly szép is lehet, De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet. És így nehéz szívvel ébredünk, Hogy tovább éljük rohanó életünk. S ha nyújtanak feléd egy segítő kezet, Estére nyugodtan hajtod álomra fejed. Szemeden álompillangó pihen, álmaid vágyaid földje üzen. Felhő mögé bújt a Hold, szobádba egy kis kobold füledbe játszik lágy dallamot, titkon lesnek a csillagok, langy szellő simogatja arcod, lassan feladod a harcot és elhagyod e való világot. Úgy tűnik , elengedlek, de csendben elkísérlek, s titkon, lopva nézlek miközben álmod körbefon. Közeleg az este a Nap lassan nyugodni tér, az emberek lelkében már csak a csend zenél. Fáradt puha fénnyel búcsúzik el mára, helyet ad az éjnek és az Ő titkának. Csillagok ragyognak ezüstös fénnyel, tündököl az égbolt olyan mint az ékszer. Nyugalom árad, az emberszívekbe szeretet és álom költözik sietve. Aludjál Te is, álmodjál szépet ,őrizd a szívedben ezt a ritka kincset! Angyal szállt az éjszaka mellém, S megsúgta, utamon ő kísér Hitet adott, álmokat és bátorságot, Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot. Elvitte lelkemet egy titkos útra, Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja. Megtanított látni,... mindenben a szépet, Ezt adnám most ajándékul Néked. Erőt adtál elviselni a nehézséget, Bátorítást, szép szavakat, reménységet. Emberré, teljessé csak mások által válunk, Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk. Csendesen, szerényen hallgatom a zenét, S elküldöm Néked szívem minden szeretetét. Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom, De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon. Éji szellő hangján suttognak a fák, Csillagok a mélykék eget bevilágítják, elmondja az öreg Hold altató dalát, így kívánva neked szép estét és gyönyörű éjszakát! És rád mosolyog egy csillag, örül neked, hogy itt vagy! Szíved ajtaján, dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz! Minden egyes napunk, csak egyszeri csoda, használd ki minden percét többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést. Teliholdas tiszta éjjel, Ott ülök az ablakodban. Kinézel. Én rád mosolygok, Együtt érzek bánatodban. Bár elborult most az ég, Felhők takarják el szemem. Ha ablakodon kinéznél, Most is ott ülök, azt hiszem. Mert esőfelhő eltakarhat, Vagy hófelhő is talán. Feledni én el nem foglak, Hisz ezért vagyok barát. A szél közben ideröppent, A felhők tovaszálltak, Ha ablakodon kitekintesz, Integethetsz Holdsugárnak. Hold fénye világít sötét éjben, Eszedbe jutok én is talán, Mert valahol a messzeségben, Rád gondol egy Holdsugár. Ki szereti olvasni írásaid, És szereti, hogy őszinte vagy. Kinek hiányzol most is, És köszöni bizalmadat. Kinek szívében itt a féltés, Az égbolt Holdfényben ragyog. Meglephet e furcsa érzés. Ha már vacsid pocid nyomja, S szorul már a szoknyád gombja, Vesd le gyorsan, s irány a fürdő, Testedre a langyos víz jő. Mikor már a tested tiszta, S fogaid is mind megmosva, Gyorsan menj, és ízibe, Bújjál be a pizsibe. Ágyikód már készen várja, Belefekszik a gazdája. S fejed alatt puha párna, Várja mi lesz az ő álma. S, ha alszol, véd az angyal, Egészen, míg jön a hajnal. Aludj csak szépen… szép legyen álmod és ha boldogan felnevetsz, megérzem, hogy arról álmodtál, akit a legjobban szeretsz. Aludj csak szépen... aludj Drága aludj, amíg én ébren vagyok... csókol a Hold ezüstsugárja és néznek rád a csillagok. Aludj csak szépen... aludj csak Kedves, álmodj csak rólam szépeket s vigyázok én az álmaidra, - ki mindenkinél jobban szeret. - Arannyal szövöm álmaid szárnyát s hullatok gyémánt-könnyeket... Aludj, Kedves... kívánok szépen csendes jóéjszakát Neked!