Új bejegyzés Frissítés

2009.10.06. 07:51 Kati és Macsekok

2009.10.05. 18:50 Péterné-Marika

Drága Margó!   Nagyon vigyázz magadra és Családodra!   A végtelenbe mentél örök vándorútra,   Szemem kutatja egyre a végtelent, a fényhídon át hívott a végtelen hatalma,   hová örök égi ígéret emelt, hol szállhattál felhőre, holdra, csillagokra.   és elvakított gyermeki álomcsoda, Bánatesőt szórva éjre, s nappalokra.   angyalok csábító, égi mosolya. csillagórák, fényévek telnek nélküled,   Sok éve már, hogy sóváran állok s már hiába várom jöttödet idelent.   a fényhíd innenső oldalán, A fényhíd, ha indulok, megremeg,   várom, hogy kitárod hívó karod ott, s te túlról simítod vérző szívemet.   hová elvittél tőlem minden álmot.       Elvittél mindent, mit a világ adott:   Minden Te voltál, mit az ég adott, elvitted magaddal a földi csillagot,   s egy gyilkos perc alatt örökre elrabolt. mely most már könnyeimen át   Az élet voltál, a nap, az éji csillagok, a végtelen égen szikrázik, ragyog.   mégis elcsábítottak az angyalok. Egy fényes csillag, amely Te vagy,   Örök reménnyel feléd ma könny ragyog, Már a végtelen égbolton ragyog,   hiszem, remélem, leszünk még boldogok. szikrázó fényt szór felém a mindenen,   Várom hát tovább, míg nyújtod fénykarod, s karjaid helyett  a csillagfény ölel.   s a fényhídról addig visszaindulok.

2009.10.05. 18:41 Péterné-Marika

Fogadd őszinte részvétem!Együtt érzek Veled:Marika

2009.10.04. 16:35 zsoka56

Drága Margó! Fogadd őszinte résztvétemet. Nagyon sajnálom, hogy hiába volt minden erőfeszítésetek az Édesapáddal kapcsolatban. Vigyázz nagyon magadra, mert egyedül Te vagy az Édesanyádnak, akire ezután számíthat. Millió puszim. Zsóka

2009.10.03. 06:18 KaKti és Macsekok

Reményik Sándor, Mindennapi kenyér  Amit én álmodom: Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem pompázom, de szükséges vagyok. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Ha tollat fogok: kenyeret szelek. Kellek, tudom. Kellek nap-nap után, Kellek, tudom. De nem vagyok hiú, Lehet magára hiú a kenyér? Csak boldog lehet, hogy megérte ezt. Kellek: ezt megérteni egyszerű, És - nincs tovább. Az álmom néha kemény, keserű, Kérges, barna, mint sokszor a kenyér, De benne van az újrakezdés magja, De benne van a harchoz új erő, - De benne van az élet. Kati és Macsekok

2009.09.27. 05:35 Kati és Macsekok

2009.09.26. 15:10 Gerti

Gárdonyi Géza: Szeptember   Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!   így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár... Drága Margó! Nagyon szép, derűs, pihentető hétvégét kívánok! Sok szeretettel ölellek, puszi: Gerti

2009.09.22. 10:30 Macska

Drága Margó! ÉLET-VONAT Jegyünket nem váltottuk meg, ajándékba kaptuk, egy lehetőség-ablakon át kezünkbe tette valaki, s mi elfogadtuk. Nem kérdeztük hány fényévre szól, csak elindultunk, bizakodva, ártatlanul, Rácsodálva vonatunkra mely elénk tornyosult Hatalmas mozdonyában láthatatlan masiniszta döntött és indított Rándult a vonat, sípolt, kattant, Felültünk rá, nincs leszállás - Isten tudja, hol talál ránk az első, és hol, az utolsó állomás. Ritmikus robogások között láttunk ezernyi megállót kicsit, nagyot, kopott várót fényes peront, pompás pályaudvarokat, Újonnan-új utasokat, jöttek, mentek, velünk voltak, arrébb álltak, elpártoltak, szerettek vagy meggyűlöltek, Mégis, mégis valameddig együtt voltunk, egy vonaton Osztozkodtunk útvonalon, szerelmeken, bánatokon Nem volt monoton a lárma Megtanultunk mindent és gomolygó emlékeket hagytunk hátra Sokszor egy-egy Ismeretlen lett utunknak hű barátja... S ha egy csöndes állomáson halkan eltűnt mint egy álom, az elrebbenő pillanatok miket együtt éltünk végig, soha el nem feledhetők. Vonatunk könyörtelen, nincs vele a végtelen, szállít, röptet tova, nem vár arra, ki vissza pont nem erre száll -Kihalt a táj- De annyira fáj, ha valaki elmegy, mégha oly szépen is int nekünk vissza Homlokunkat az ablakra szorítva sokáig nézzük... lelkünkben örökre ott marad a nyoma - S bár zokogva megyünk tova (a hosszú út néha mostoha) ám vígasztal a gondolat, ha másik vonaton is, de egyszer együtt érünk ODA. S a nagy közös végállomáson -hol nincs már nyüzsgés- elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket arcukon jóság-fény sugárzik -nem voltunk potyautasok!- Megérkeztünk. Többet már nem fáradunk. Ennyi. Ennyi volt a közös utunk. Régi-elmúlt útitársak fénylelkével találkozunk Jó lesz majd így - földöntúli ölelésben mindannyian felolvadunk. Sokszor és sokat gondolok Rád szivem minden szeretettével:Marika

2009.09.22. 10:25 Macska

Drága Margó!   Wass Albert: Mese az erdőről Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy ma is él. A Szellő, akit az angyal a ruhájából kirázott, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat arra, amit tudni jó és hasznos. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündér lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót és mérges gyökeret ne egyék. Énekeltek a madarak és mesélt a forrás, a visszhang meg ült a sziklán halványkék ruhájában, és lógatta a lábát. Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember. Ha majd az erdőre kimégy, figyelve járj és lábujjhegyen. Ahogy a fák alá belépsz, és felreppen előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Meghallhatod, ahogy a szelő a fák között oson, és a fák suttogva beszélnek. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. A patakot is meghalhatod, mert neked mesél csodálatos meséket az erdőről. Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt. És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét. Nem tudod, hogy ez az, mert az Angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincsekkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az emberek számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.

2009.09.22. 07:25 Kati és Macsekok

2009.09.18. 21:00 zsoka56

Áprily Lajos: Szonett Ez még nem ősz. A táncoló sugárban, Mely e mosolygó hervadáson reszket Bearanyozva sírhantot, keresztet, Ó, annyi élet, annyi ifjúság van. Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még E fénypompától tündöklő színekben, Csak haldokolva, egyre csöndesebben - És én is mintha még csókokra várnék. És holnap, holnap minden ködbe vész el, a nyárvarázs, mely itt él még a tájon, Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel. Szívemre száll a csöndes őszi álom, S az ősz esője néma könnyezéssel Siratja el szerelmem, ifjúságom. 1907. október 22. Nagyon szép, mosolygós őszi hétvégét kívánok.   Szeretettel gondolok Rád: Zsóka

2009.09.18. 20:57 Manócska

„Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban… mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.” (Ron Cristian) Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska Ui: gyönyörű az oldalad új ruhája. :)

2009.09.13. 00:07 Kati

pussz: Kati.dk

2009.09.12. 21:56 Gizus

Drága Margóm! Jó éjszakát szép állmokat,és kellemes hétvégét kivánok. Puszi.Gizus

2009.09.09. 15:12 zsoka56

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti és példákkal elmagyarázza. Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK. A kisfiú elraktározza a hallottakat és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse ''telerakta a pelenkáját'' és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni. Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól: A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik és a jövő is szarban van! Drága Margó Kívánok nagyon szép, őszi napokat, a közelgő hétvégére jó kikapcsolódást, pihenést: Zsóka

2009.09.07. 20:49 Gerti

Koki Diána: Közöttünk élő Angyalok   Vannak Angyalok akik Kétségtelenül közöttünk élnek. Mosolyukban melegség lappang, S békére lelnek tőle a szívek. Szemeik csillagként ragyognak Vissza rám vagy éppen rád. És elillan a keserűség, félelem, S minden mi nyomaszt vagy bánt. Egyetlen érintésüktől szertefoszlik A didergető hideg, lelki téli csapadék, Láthatatlan szárnyak nélkül léteznek, Szavaikban ott rejlik a vigaszt nyújtó menedék.   Nekem is megvannak a saját Angyalaim, bár Ők nem tudnak róla Milyen hatalmas gyógyító erőket Birtokolnak, csak vezetnek a helyes útra. Soha az életben nem leszek képes Meghálálni mindazt, amiket értem tettek, Sem azt, hogyha a szükség hozta, Ők mellettem voltak és mindenben segítettek. köszönöm Nektek, hogy láthatatlan Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem! köszönöm aranyhajú, kék szemű barátnőméknek, A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!   (2008. október 17.)   Drága Margó! Gratulálok az üzlethez és kívánom, hogy nagyon sok öröm, megelégedettség, siker kísérjen a további munkádban! Szeretettel gondolok Rád, millió puszival: Gerti

2009.09.02. 18:08 Kati

2009.09.02. 05:40 Kati és Macsekok

2009.08.27. 05:22 Kati és Macsekok

Parancs János: Ami hiányzik igen, az hiányzik, az egészséges élniakarás, a minden bajt legyűrő erő és remény, ami átlendít a holtpontokon, és segít, repít tovább, amíg csak lehet, a veszteségeket tudomásul veszi, de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik, a következő lépést latolgatja, és csak azt, ha kell, mindent újrakezdve, más irányban indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül, mint a hegyomlás, mint a kilőtt nyíl, vakon, céljának értelmét nem keresve, csüggedetlen bizakodással, ravaszkodva, csak tovább, csak előre, bármi áron, mérhetetlen önbizalommal félresöpörve az akadályokat, a vétlen útjábakerülőket, hátra se pillantva, a végpontra se nézve, lépésről-lépésre eredményesen, biztatóan, igen, az hiányzik, a makacs élniakarás Kellemes napot:) Kati és Macsekok

2009.08.24. 20:16 zsoka56

"Az irigységért meg kell dolgozni, a szánalom ingyen van! Nincs nagyobb bűn az életben, mint unalmasnak lenni, és nincs rosszabb, mint hagyni, hogy mások mondják meg mit tegyünk." Drága Margó Kívánok nagyon szép, mosolygós hetet. Puszi: Zsóka

[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]